Lám, lám, lám...
Külső befolyásra ugyan, de végül csak rávettem magam, hogy blogot indítsak és szépen-lassan felpakolásszam a műveimet. Nem tudom, hogy ez most valami újabb daganata az exhibicionizmusnak vagy mi a csuda. Mindenesetre itt vagyok és így legalább nem az asztalfióknak írogatok...
Sosem voltam jó véleménnyel a művészblogokról. Mindig azt gondoltam, hogy hülye, tehetségtelen tizen és huszonévesek írogatnak csak oda, akik semmire se fogják vinni az életben és így akarják a világ tudtára adni, hogy "hahó, azért létezünk...". Persze olvastam blogokon is már jó és igényes műveket, de ugye a kivétel erősíti a szabályt. Aztán rájöttem: ez hülye és konzervatív gondolkodás. És amikor először megjelentek az újságok és azokban tették a művészek közzé a verseket, novellákat? Új volt és szokatlan. A blog nem annyira új, de (nekem még) szokatlan. De attól még lehet szeretni. Megpróbálom hát én is és remélem, hogy lesz majd olvasóközönség. Persze kis léptekben haladunk...
Nem ma fogtam először tollat (azaz klaviatúrát) a kezembe. Mint sok ember, én is tizenévesen kezdtem el írogatni, persze azok csak szárnypróbálgatások voltak. Most sem vagyok egy költő/író-fenomén. De haladok. Hogy mi felé? Nem tudom. Igyekszem betartani majd a "minden napra egy bejegyzés" elvet, de nem vagyok benne biztos, hogy be is fogom tudni.
Rólam: júliusi születésű (oroszlán) 21 éves diák vagyok, mindenem a zene és a színészet, valamint mások szórakoztatása. Színésznek tanulok, másodéves vagyok a GNM tanodában. A GIMI websorozatban van egy kisebb szerepem. Kedvenc előadóim: Jason Mraz, Aurelio Voltaire, Jonathan Coulton, Michael Bublé, Robbie Williams; kedvenc irodalmi személyeim: Christopher Moore, Örkény István, Karinthy Frigyes, József Attila, Radnóti Miklós, Francois Villon.
Hát akkor... megpróbálom. Köszöntőnek, indulásnak ennyi szerintem elég is.
Nady
