Egyik kedvenc filmem, a Kevin Smith-féle Dogma. Van benne egy karakter, Azrael, egy bukott angyal, aki egy hibás döntése miatt több millió éve a pokolban szenved. Neki van egy fantasztikus monológja, amit kivágtak a mozikba került filmből, így nem készült hozzá magyar fordítás. Ezt a súlyos csorbát szeretném kiköszörülni, szóval megírtam a sajátomat. Álljon itt az eredeti és a fordításom!
AZ ORIGINÁL:
Evil...is AN ABSTRACT! It's a human construct! But true to his irresponsible nature, man won't own up to being its engineer, so he blames his dark deeds on my ilk! But it's not enough to shadow his own existence: he turned Hell into a suffering pit! And why?! Because it is beyond your ability to simply make personal recompense for the sins you commit. No, you chose rather to create a psychodrama and dwell in a false belief that God could never forgive your grievous offences! So you bring your guilt and your inner decay with you to Hell, where the hoarded imaginations of so many gluttons-for-punishment gave birth to the sickness that has infected the abyss since the first one of your kind arrived there, begging to be punished! And in doing so, they've transformed the cold and the solitude to pain and misery! I've spent eons privy to the flames, inhaling the decay, hearing the wail of the damned! I know what effect such horrors have on the delicate psyche of an ANGELIC BEING! I'd rather not exist than go back to that...and if everyone has to go down with me, so be it.
ÉS AMIT ÉN SZÜLTEM:
A gonosz, csak egy FOGALOM! Egy ember szülte hazugság! A felelőtlen természetéhez híven, az emberiség megtagadta, hogy saját sorsának a kovácsa legyen, ezért a sötét és gusztustalan tetteivel az ÉN számlámat terheli! De az neki nem elég, hogy a saját létét mocskolja be, a Poklot is egy szenvedésektől hemzsegő bugyorrá változtatta! És miért? Mert az meghaladja a képességeit, hogy felelősséget vállaljon a saját tetteiért! Nem, ti inkább létrehoztok egy valóságos pszichodrámát, és abban a hamis hitben fürdőztök, hogy Isten sosem bocsájthatja meg a "szörnyűséges tetteiteket"! Ezért magatokkal hozzátok a bűntudatot, a belső rothadásotokat a Pokolba, ahol az általatok felhalmozott képzelgések, a megannyi bűnhődésre való vágyról, életet adtak a dögvésznek, ami megfertőzte magát a végtelen időt, egészen amióta a legelső közületek idekerült, könyörögve a bűnhődésért! És szépen, lassan átformáltátok a jéghideg magányt, tüzes és véres szenvedéssé! Eónokat töltöttem a perzselő lángok közt, a pusztulás szagát lélegezve, miközben a kárhozottak sirámait kellett hallgatnom! Pontosan tudom, hogy ezek a borzalmak milyen hatással vannak egy angyali entitás kifinomult lelkére! Inkább lemondok a létezésről, sem hogy visszamenjek oda. És ha mindenki másnak is vesznie kell… hát legyen!
