Egy cimborám facebookon el akart terjeszteni egy játékot. A lényege ez volt:

 Írjunk forgatókönyvet! No persze nem rendes forgatókönyvet, csak egy alap szinopszist. Aki ezt egy like-al megajándékozza, az kap tőlem két műfajt és négy színészt, akik a főszereplők. Ha megkaptad a négy színészt és a két műfajt, másold be a játékszabályt és írd meg a kis szinopszisod!

Nos, nem tudom mennyire sikerült elterjeszteni a játékot, azonban egy cimborámnak és nekem eléggé beindult a fantáziánk, egymásnak adogattuk a stílusokat és színészeket. A következők jöttek ki (úgy kell elképzelni a leírásokat, mint amiket a DVD borítók hátulján olvashatsz):

Új hollywoodi filmötletek – by a Nádi & a Pirmann

Battleship Opera (sci-fi/musical)

Minden rosszra fordult, amikor a Gamma-béta-korotin galaxisba az ellenséges zütty űrlények közé megérkezett a Csatahajó. A hajó kapitánya (Ewan Mc.Gregor) időben észleli a közelgő fenyegetést, és elkapja az egyik zütty kémet (Meryl Streep), aki láthatatlanul beavászkodott a hajó gépházába, hogy belső szabotázst végezhessen el. Minek után az űrlény botrányosan randa és érthetetlen zajjal kommunikál, a hajó első tisztje (Hugh Jackman) idegességében Wagner-től a Valkűrök áriáját beteszi a 20. századból visszamaradt klasszikus magnóba, mire az űrlény feje darabokra hullik. Ez zseniális ötletet ad a legénységnek. Hogy megvédjék hajójukat, sikeresen rácsatlakoznak a züttyök bolygójának kommunikációs hálózatára és az első tiszt hackelésének köszönhetően a csatornán leadott Wagnerrel tömeges fajirtást érnek el a bolygón. Mikor a hajó sikerrel távozik, a hajó gépésze (John Goodman) kivág a kulisszák elé egypercesével: "Csak engem basz fel itt egyedül, hogy ez a film egy kikúrtnagy faszság volt?"

Ebugatta (családi/komédia)

Darius (Adam Sandler) és Desire (Winona Ryder) egy kedves házaspár, akiknek nem lehet gyerekük, ezért a hiányzó űrt hat kutyával próbálják pótolni. Minden boldogságuk forrása a hat eb, de a szörnyű csehszlovák szomszéd, Oscar Marish (Geoffry Rush) ki nem állhatja a kutyákat, és mindent megpróbál elkövetni annak érdekében, hogy kitelepítse azokat a szomszédból. Ezért éppen kapóra jön neki, amikor a világ leghíresebb sintére (Jack Nicolson) a városba érkezik...

A pincér a gyilkos? (detektív/romantikus)

Patrick (Willam Defoe) kiöregedett detektív, aki nem rég meghalt feleségét gyászolja. Azonban egy furcsa üzenet a küszöbén felkelti érdeklődését. Levetkőzve depresszióját, utolsó nyomvadászatára indul. Vajon ki a gyilkos? Az agyaggalamblövész szomszédasszony, aki mindig is utálta őt és a feleségét (Maggie Smith), a ház szakácsa (Halle Barry), vagy esetleg a komornyikja (Jim Belushi), aki nem mellesleg pincéri múlttal is rendelkezik?

Bűnös Kard (fantasy-komédia)

Juan (Antonio Banderas) messze földön híres zsivány, aki mindig a hölgytársaságot keresi. Egy éjszaka folyamán túl sokat iszik, ezért másnap reggel egy ágyban ébred az udvari bolond Yoyoval (Eddie Murphy) és a helyi földesúr pikirt feleségével, Antoinettevel (Kate Blanchett). A görbe éjszaka azonban súlyos nemi betegséggel is járt, de egyik áldozat sem tudja, kitől is kaphatta el? A három bajbajutott felkerekedik hát, hogy megkeressék a mindent tudó varázslót (Pindroch Csaba), hátha felgönyölíti majd a rejtélyt...

Farkas és Kalapács (történelmi/horror)

Hitler (Patrick Stewart) és Eva Braun (Uma Thurman) 1942. őszén sikerrel érkeztek meg a Farkasverembe. A német hadsereg legkiválóbb, másodfokú vaskereszttel is kitüntetett katonája, Erik Heisenberg (Vin Diesel), mint Hitler személyi testőre felel a führer biztonságáért. Ám ki lehet biztonságban, amikor a gonosz Sztálin (Hugo Weaving) egyetlen céllal, hogy megölje a führert, a bokorban rejtőzik?

Régi idők emlékére (rajzfilm/dráma)

Tunyacsáp évek óta egy adóssággal küzköd, hatmillió dollárral tartozik Tönknek (hangja: James Franco), a korrupt iparmágnásnak. Tunyacsáp szomszédja, Szandi (hangja: keira Knightley) az egyetlen aki a segítségére siet: ő tudja, kit kell megtalálni. Tudja, ki az egyetlen, aki képes a kapzsi Tönkre hatni. Egykori társa és barátja, a mára szegénysorsban élő Norbert hód...

Daloló Joe legendája (western/zenés)

A városba új seriff érkezik. Joe, (John Travolta) korábban egy meleg marriachizenész volt, és fogalma sincs a zenélésen kívül semmiről. A város polgármestere (Ben Kingsley) azonban mégis úgy dönt, befogadja ezt a nincstelent és állást ad neki. Vajon elnyerheti Joe a lelkész APJÁNAK (Stanely Tucci) szerelmét, és legyőzi a várost fenyegető Leonardot, a Kölyköt (Peter Dinklage)?

A Legnagyobb Harcos (anime/akció)

Zaraki Kenpachi már senkit nem talál, aki méltó ellenfele lehetne, ezért útra kel, hogy különféle kalandokba keveredhessen. Az úton hozzácsapódó Brocktól megtudja, hogy él két nagyhatalmú sensei: Yin (Morgan Freeman) és Yang (Robert Loggia). Kenpachi elindul hát, hogy megmérkőzzön a két hatalmas harcossal. Azonban nem is sejti, hogy Brock valójában azért csalja őt a két mesterhez, hogy felrobbanthasson egy házat...

Niggerfogó Freeman legendája (komédia/biográfia)

Tucker (Will Smith) és az öreg Chataya (Woopi Goldberg) jó pár éve összebarátkoztak már a gyapotföldeken. A földesúr gonosz felesége, Miriam (René Zelweger) nap mint nap sanyar4gatja a rabszolgákat, de a két jóbarát folyton borsot tör a nő orra alá. Amitől Miriam végkép besokall, az az a szóbeszéd, amit Tucker és Chataya terjeszt el: a rabszolgatartókra vadászik egy csúcsnigger, aki négy méter magas és geci nagy izmai vannak, meg repül is, víz alatt, nagyjából olyan, mint egy feka Batman. A gazdasszony félelmén a két barát jókat nevet, ám a derültségből csakhamar döbbenet lesz, amikor a kitaláltnak vélt Niggerfogó Freeman (Snoop Dogg) valóban megjelenik a gyapotültetvényeken...

A Karamazov-nővér (táncmű/dráma)

Milos (Alan Rickman) sikeres koreográfus és rendező. Legújabb vállalkozásához, a Karamazov testvérek előadásához keresi a megfelelő táncosokat. A szponzor, Maximillian (Ed O'neill) beprotezsálja lányát, a huszasai elején járó táncosnőt, Jannettet (Jennifer Lawrence) Bár Milos eleinte nem szívesen fogadja el Jannettet, Katyerina szerepére, rájön, hogy olyan kincsre lel benne, ami még édesapja elől is rejtve maradt. A rendező és a táncosnő kezdeti munkabéli nehézségei ellenére között mentori, később szeretői szál alakul ki. Ezt azonban Jannet barátja, William (Tom Cruise) nem nézi jó szemmel és mindent megtesz annak érdekében, hogy lerombolja Jannet újonnan megjött önbizalmát, valamint Milos állampolgársági és magánemberi hátterét.

A Paktum (művészi/dark fantasy)

Hieldegard (Ullman Mónika) egy versfelolvasó esten vesz részt, legújabb alternatív költeményével. A vers olvasása alatt flashbackekből megtudjuk, hogy apja, Max (Gerard Depardiou) fiatalabb korában bántalmazta és többször meg is erőszakolta őt. A dohos pincehelyiségben, ahol a felolvasás zajlik, a maréknyi néző közül van egyvalaki, akinek megtetszik a mű. Ő nem más, mint maga Lucifer (Nikolaj Coster-Waldau), aki ajánlatot tesz a nőnek: újraélheti elhunyt anyja, Kim (Lucy Liu) életét, így megakadályozva azt, hogy apja bántalmazza őt. Persze a pakliban az is benne van, hogy részt kell vennie saját fogantatásában...

Napóleon, a Nagy (F.rok) (történelmi/komédia)

A film elején Al Pacinot látjuk, mint mesélő. Eldob egy történelemkönyvet, amivel azt jelzi, hogy az eredeti Napóleon alakja hamis. Elmeséli nekünk hogyan történt a világmeghódító kísérlet. Minden egy ronda, pici, büdös, Bonaparte nevű ipsével indult (Rob Schneider), aki elhatározta, hogy egy nap császár lesz. Segítségére volt gyermekkori barátja, a kedélyes, de kövérkés Pierre (Jack Black) és a nők kedvence, George (David Husselhoff). (A koronázáson pápa szerepében Adam Sandler.)

Az Istenbaszó (hajós/misztikus)

Az öreg halászhajó kapitánya, Roman (Michael Caine) felbérel egy fiatal segédet, akire hátrahagyhatja a bárkáját és tudását. Az ifjú Louis (Daniel Radcliffe) tehetségesnek bizonyul, de csakhamar beleun a halászatba, sokkal szívesebben hallgatja a kikötőkben keringő történeteket. Bármerre is hajóznak, egy történet mindig követi őket: van egy elátkozott hajó, ami a tengereket járja, molesztálja a sellőket és disznó vicceket mesél a többi kalóznak. A hajó kapitánya a legendák szerint egy elkárhozott törpe lelke, akit Rumlis Ulbakként (Robin Williams) ismertek életében. A csinos egzotikus kurtizán, Ebony (Zoe Saldana) állítja, hogy el tudja vezetni őket Rumlis Ulbak hajójához, így a kis bárka és a három szedett-vedett kalandor, megindul az Istenbaszó ellen...

Ez most komoly? (sci-fi/komédia)

A peremvidék szélén háború dúl. Egy különleges kísérlet végtermékeként sikerült egy ember nőt (Zooey Deschannel) olyan feromon-alapú képességekkel felruházni, amely tökéletesen átveszi a hímnem fölött az uralmat. A királynő hajtóvadászatot indított a női nem ellen így, hogy totális dominanciát szerezhessen az emberiség felett. Az emberiség reménye egy evolucióban felülkerekedett meleg pár: az aggresszív, de jószívű pasas (Matt Demon), és a zseniális kétfejű technokrata (Woody Haralson és Kevin Spacey).

Zöld erdőben jártam,

Kék ibolyát láttam...

Környezetétől teljes mértékben eltérő látványa, már-már obszcén disszonanciája mélyen elgondolkodtatott. Ki és mi ez az apró növény, hogy ellenszegüljön a körötte buján elterülő természet zordon parancsának, miszerint itt a viridián színek az uralkodó erő? Egymagában áll a smaragdló zöldek között, kókad és haldoklik, de mégis ott van és kitart, talán már maga sem tudja mióta és miért. De mégsem enged! Ő akkor is kék lesz, ellenszegül még a saját nevének is: ibolya. Nem, nem lesz se zöld, se lila, ez a makacs kis vakarcs kék lesz, mint a kifürkészhetetlen óceán, mint az esőfellegek mögül előbújó, vidám égbolt, mint egy szerető kacér és meleg pillantása. Dacára az elvárásoknak, a statisztikáknak, a prédikációknak, a hazug és álszent bálványok emberöltők óta tartó acsarkodásának, ez az ibolya kék. Ez a maréknyi sejtből álló, az embernél sokkal primitívebb létszükségletekkel élő és jóval egyszerűbb felépítésű élőlény, sokkal élőbb, mint közülünk bárki. Mert ő kék marad. Kéknek született, kékként él, és kékellőn tiporják majd a földbe. Mert földbe tiporják majd, hiszen más, mint a többi. Más, mint a zöld lombok, a zöld fű, a zöld bokrok, a zöld aljnövényzet és más, mint a megannyi lila ibolya. Kék. Egyedül kék. Magányosan, megalázva, meggyűlölve, kiközösítve, háta mögött kiröhögve és kibeszélve, kék. De ő akkor is kék marad!

Szabad-e locsolni?

Egyik kedvenc filmem, a Kevin Smith-féle Dogma. Van benne egy karakter, Azrael, egy bukott angyal, aki egy hibás döntése miatt több millió éve a pokolban szenved. Neki van egy fantasztikus monológja, amit kivágtak a mozikba került filmből, így nem készült hozzá magyar fordítás. Ezt a súlyos csorbát szeretném kiköszörülni, szóval megírtam a sajátomat. Álljon itt az eredeti és a fordításom!

AZ ORIGINÁL:

Evil...is AN ABSTRACT! It's a human construct! But true to his irresponsible nature, man won't own up to being its engineer, so he blames his dark deeds on my ilk! But it's not enough to shadow his own existence: he turned Hell into a suffering pit! And why?! Because it is beyond your ability to simply make personal recompense for the sins you commit. No, you chose rather to create a psychodrama and dwell in a false belief that God could never forgive your grievous offences! So you bring your guilt and your inner decay with you to Hell, where the hoarded imaginations of so many gluttons-for-punishment gave birth to the sickness that has infected the abyss since the first one of your kind arrived there, begging to be punished! And in doing so, they've transformed the cold and the solitude to pain and misery! I've spent eons privy to the flames, inhaling the decay, hearing the wail of the damned! I know what effect such horrors have on the delicate psyche of an ANGELIC BEING!  I'd rather not exist than go back to that...and if everyone has to go down with me, so be it.

ÉS AMIT ÉN SZÜLTEM:

A gonosz, csak egy FOGALOM! Egy ember szülte hazugság! A felelőtlen természetéhez híven, az emberiség megtagadta, hogy saját sorsának a kovácsa legyen, ezért a sötét és gusztustalan tetteivel az ÉN számlámat terheli! De az neki nem elég, hogy a saját létét mocskolja be, a Poklot is egy szenvedésektől hemzsegő bugyorrá változtatta! És miért? Mert az meghaladja a képességeit, hogy felelősséget vállaljon a saját tetteiért! Nem, ti inkább létrehoztok egy valóságos pszichodrámát, és abban a hamis hitben fürdőztök, hogy Isten sosem bocsájthatja meg a "szörnyűséges tetteiteket"! Ezért magatokkal hozzátok a bűntudatot, a belső rothadásotokat a Pokolba, ahol az általatok felhalmozott képzelgések, a megannyi bűnhődésre való vágyról, életet adtak a dögvésznek, ami megfertőzte magát a végtelen időt, egészen amióta a legelső közületek idekerült, könyörögve a bűnhődésért! És szépen, lassan átformáltátok a jéghideg magányt, tüzes és véres szenvedéssé! Eónokat töltöttem a perzselő lángok közt, a pusztulás szagát lélegezve, miközben a kárhozottak sirámait kellett hallgatnom! Pontosan tudom, hogy ezek a borzalmak milyen hatással vannak egy angyali entitás kifinomult lelkére! Inkább lemondok a létezésről, sem hogy visszamenjek oda. És ha mindenki másnak is vesznie kell… hát legyen!

KÁLVÁRIA

Jégkirálynő!
Pokol fenekén járjon táncot talpad!
Olvadjon vízzé minden porcikád,
Kacagjanak a démonok rajtad!
Egy halovány mosolyodért
Odaadnám minden kincsem...
De hiába a vágyakozás.
Érzés felém, benned nincsen.
Édenkertem elhalóban.
Keserű az összes gyümölcs.
Édes ízük rég a múlté,
Fájó szívem, mégse üvölts!
Gyúlj haragra, lobbanj lángra!
Gyűlöld, aki szilánkra tört!
Ragadj fegyvert, vonulj harcba!
Pusztítsd, aki így összetört!
Ablakain, minden percben
Doboljon az ónoseső!
Szürke felhők fogják közre!
Az lesz majd a nevettető!
Szép lesz a perc, mikor ajkam
Gúnyos mosoly ívét írja.
Várom már az édes bosszút!
Lelkem addig ki kell bírja.
De én érzem! Érzem már
A kárörömnek édes ízét!
Nékem édes. Neki mérges.
Métely falja kérges szívét!
Haljon ezer szörnyű halált,
Amiért így elbánt vélem!
S aztán... boldog. Boldog legyen.
Legyen boldog. Csak ezt kérem.

Ezzel a címmel bombázom már hónapok óta tele a facebook oldalam. Hogy mit is jelent? Nos, nagyjából két éve nekiálltam egy regény megírásának. Nem tudom, hogyan kell regényt írni, nem vagyok író, nem vagyok irodalmár, nem vagyok esztéta, de szeretem az érdekes gondolatokat, és ha egy izgalmas gondolatnak formát tudok adni, azt még inkább szívlelem. Nem tudok vázlatot írni. Van a fejemben egy pongyola csontváz, amit fel kell építsek: számomra ez a regényírás. Egy ötlet, amit kifejezetten jónak ítélek ahhoz, hogy hosszú hónapokig és évekig is csiszoljam és bővítsem azt. A Dzsinn-tonik, egy ilyen ötletnek bizonyult. 

Sokan dobálóznak azzal a mondattal, hogy "könyvet írok"... többek közt én is. De amikor megkérdezik, hogy "tényleg, és milyet?" sosem tudok rövid és egyenes választ adni. Tényleg, miről is szól ez? El kell olvasni ahhoz, hogy tisztán lássuk a dolgot... túl vad, túl merész és túl leírhatatlan ahhoz, hogy megpróbáljam egy mondatban elmondani. Olyan, mint én magam. Ha mégis mondanom kéne róla valamit, akkor ilyesmivel próbálkozom:

A Dzsinn-tonik, egy fantasy, de itt nem Gyűrűk Urára, vagy Harry Potterre kell gondolni, bár a kettő közül inkább az utóbbira hajaz, de csupán annyiban, hogy a regény alaptézise az, hogy van a miénken kívül egy másik világ, amiről mi nem tudunk, ők viszont tudnak rólunk. Ebben a párhuzamos univerzumban, mindenféle olyan lény él békésen (vagy éppen ellenkezőleg), amit mi mesebelinek, legendásnak, kitaláltnak tartunk. Ők mindent tudnak rólunk, mi semmit nem tudunk róluk, azaz ez csak részben igaz. Bizonyos kiválasztottak, néha részesülhetnek abban a kegyben, hogy felveszi velük a kapcsolatot egy természetfeletti lény, a másik világból, olykor szándékosan, olykor a véletlen kapcsán. Ennél többet nem mondok el erről, majd olvassátok el a könyvben (ha egyszer készen leszek vele). 

A történet főhőse, egy huszonéves srác, Lloyd Crimson, aki híján van minden szorgalomnak, ambíciónak, kitartásnak, a legnagyobb örömöt a Dungeons n Dragons-féle asztali szerepjátékok, a mozifilmek kivesézése és a barátai társasága okozza neki és esze ágában sincs ezen változtatni. Az élete azonban totálisan megváltozik, amikor véletlenül (vagy mégsem?) kapcsolatba kerül azzal a bizonyos másik világgal... és hogy mégis milyen lényekkel? Azt már könyörgöm, találd ki magadtól, elég elolvasnod a regény címét...

 Ez a sok rizsa azért van, mert lassan látom a regény végét. Merem állítani, hogy a háromnegyedével már megvagyok és ha ősz végére nem is, de az év végéig megpróbálom befejezni a "nagy művet"... és most szeretnék néhány kis részt publikálni a regényből, ízelítő gyanánt! A változtatás jogát fenntartom még. Remélem felcsigázza majd az érdeklődéseteket!

"Szinte abban a pillanatban kinyílt az ajtó és két biztonsági (egy ork és egy törpe) bevezettek egy fiatal embert. Nem lehetett sokkal több húsz évesnél, az átlagnál magasabb volt, elég sovány és sápadt. Fésületlen fekete haja a fejéhez tapadt, arcán többnapos borosta éktelenkedett. Unott tekintettel lépkedett a két fegyveres között és hangosan nehezményezte, hogy mindjárt lecsúszik a farmerja, úgyhogy szeretne megállni és megigazítani."

"- Én ezt a filmet még mindig nem értem.

Dietrich egy felnőtt adag zörgés után kijött a raktárból, pár DVD-vel a hóna alatt.

- Hogy mi?

- A film. Totál homályzóna nekem.

- Homályzóna? Az egy teljesen másféle film. Nem értem mit látsz hasonlónak benne…

- Nem úgy, te idióta. A Donnie Darkot a mai napig nem értem. Ezt próbálom elmondani, de látom, komoly akadályokba ütközik…

Kocogtattam meg Dietrich fejét.

- Ja… a Donnie Darko nem olyan film, amit értened kell. Inkább… hogy is mondjam… érezned.

- Éreznem?

- Igen. Ezen el kell gondolkodj. Film után le kell ülj, végiggondold és újból megnézd, hogy többet érts meg. Egy netes fórumon olvastam, hogy egy srác harmincnyolcszor nézte meg és még mindig vannak ködös részek számára.

- Jól ki van találva, mondhatom…

- Tessék?

- Csak azt mondom, hogyha én megnézek egy filmet, akkor úgy akarok kijönni a moziból, hogy „tyűűű a kurva mindenit, micsoda látvány” vagy „azt a köcsögöt az elején le kellett volna lőni, én mondtam!”, érted? Nem pedig úgy, hogy „te, mi a szar volt ez?”. Értem én, hogy művészfilm vagy mi, de…

- A Donnie Darko nem művészfilm, csak te túl hülye vagy hozzá.

- Figyelj, ha világmegváltós, időutazós filmet akarok, akkor ott a Vissza a Jövőbe. Vagy a Pillangó Hatás!

- A Pillangó Hatás Donnie Darko, hülyéknek.

- Kapd be."

"- Milyen lények vannak nálatok?

Sydnew-t láthatóan kicsit zavarta, hogy közbekérdeztem, de nem tette szóvá, úgy döntött, hogy inkább válaszol. Annál hamarabb túl lesz az egészen.

- Ezerféle. Nagyjából azok, akiket ti mitológiai vagy mesebeli figurának tartotok. Orkok, tündérek, titánok, ráksaszák, angyalok, démonok, tevék, elfek…

- Tevék?

- Igen, tevék. Egy vagy kétpúpú, lóféle állatok, akik…

- Tudom mi az a teve, az nálunk is van. Csak nem értettem mit keres a többi lény között…

- Tényleg? Itt is vannak? És nálatok is ők a legtehetségesebb építészek?

- Felejtsük el. Folytasd."

"Két nap. Negyvennyolc óra. Kétezer nyolcszáznyolcvan perc és a tököm sem tudja hány másodperc. Mire lehet felkészülni ennyi idő alatt?

Egy vacsorára anyámmal. Igen, erre esetleg. Összeszedem az energiáimat, hogy ne borítsam majd rá az asztalt, bevásárolok, megfőzöm a kaját, idegösszeroppanást kapok, hogy odaégettem, megkérem Dietrichet, hogy főzze meg a kaját, idegösszeroppanást kapok, hogy Riley megette a kaját, majd rendelek egy kis kínait. Igen, két nap elég erre.

Lélekben felkészülni egy randira. Igen, ez is megy. Embriópózba gömbölyödve elhitetem magammal, hogy semmi esélyem, majd mégis összeszedem magam. A telefonhoz rohanok, hogy lemondjam, majd mégis összeszedem magam. Az utolsó nap megkapom az sms-t, hogy a lány visszamondta a randit, majd a barátaim összeszednek. Igen, ez olyan két nap.

Megírni egy kalandot. Kitalálni a történetet, megrajzolni hozzá a térképet, a lehetséges opciókat latolgatni, majd elhinteni a kíváncsiság magját a barátaim piciny agyában, hogy az csírázni kezdjen a kaland napjáig… erre tökéletesen elég két nap.

Felkészíteni a barátaid és magad arra, hogy hadjáratot indítottunk egy pszichopata, vér és bosszúszomjas természetfeletti entitás ellen? Igen, erre talán a két nap kicsit kevés lesz.

De nem volt több időnk. "

"Riley mögül egy fura kis lény bukkant elő. Nem lehetett sokkal nagyobb egy méternél, az alakja viszonylag emberi volt, de itt ki is merült a hasonlóság közte és bármilyen humanoid létforma között. Csont sovány volt, világos piros bőrű, a fülei, mint egy denevéré. Sunyi kis szemei sárgán izzottak, az orra meg akár egy ceruza. Széles szájában legalább ezernyi, tűhegyes fog, mindehhez úgy vigyorgott, mintha a világ legjobb dolga lenne egy ilyen vörös kis szarcsimbóknak lenni. Egy kopott és mocskos barna nadrágtartó volt rajta, hátul pedig farok formájában, egy lángcsóva lobogott mögötte. Ez a kis valami szorosan Riley nyomában lépdelt… nem is lépdelt: pattogott, miközben jobbra-balra lövellte a visszataszító mosolyát.

- Uraim, hadd mutassam be nektek a szolgálómat, Csicskát. Ő egy imp.

- Egy mi?!

- Imp. Egy alsóbbrendű démon, most idéztem meg. Baró, mi?"

EGYELŐRE ENNYI, TESSÉK EMÉSZTENI!!!

Mivel korszakalkotó szellem vagyok (lassan elhaló röhögés), kitaláltam egy új stílust. Sok Laár András verset olvastam mostanság és annyira megtetszettek (megint), hogy szerettem volna hasonlókat írni. Nos, közel sem lettek olyan jók, de legalább van mire fogjam: ezek a versek böfögések. Mert mi a böfögés? Az a természetes jelenség, mely minden emberből kikívánkozik, bár van, aki elfojtja azt, mert fél a többiek reakciójától. A böfögésen nevethetünk vagy szörnyűlködhetünk, esetleg orrba vághatjuk azt, aki böfögött. Ez mind a mi idegállapotunktól függ. A böfögés a minden. A böfögés mi magunk vagyunk. 

Íme néhány, az én böfögéseim közül!

A VAKOND

Kertünkben a vakond
Feltúrta a betont
Miért nem húzott kotont
Sejj, az apavakond?

NAPSZEMÜVEG

Napszemüveg alatt
Sejj, be szép az élet
Szeretem a sárgát
Feketét és kéket
Lehet akár kerek
Szögletes vagy trapéz
A lényeg, hogy ne lásd:
Szemem kebledre néz

KÉTSOROSAK

Ablakomba, ablakomba,
Kinyíllott az anakonda

Udvaromba, udvaromba
Virágzik a hollandgomba

Kertek alatt, kertek alatt
Anyám apám után matat

Kapualljba, kapualljba
Szaglik a szőr a hónaljba'

Ha meglátod a késem,
Nem zavar, hogy késem

MUZSIK

Házunk előtt, kapualjba
Hegedül egy muzsik
Milyen kár, hogy azt kiáltják:
Hagyják abba, buzik!

HAJLÉKTALAN

Utcasarkán, járdakövön
Ott fekszik a hómlesz
Alvóhelye ma este,
Még nem tudhatja, hol lesz
Szeszesüveg balfenékén
Kutatja a jövőt
Álmaiban lepisál ő
Minden szembejövőt

SEJJ, HA MEDVE VOLNÉK

Sejj, ha medve volnék
Szundítanék sokat
Nem költenék verset
Ilyen pársorosat
Kedvelném a málnát
A vadhúst is, nagyon
De ha mézzel közelítesz
Csaplak téged agyon

FEKÜDJ LE A SZŐRZETEMRE!

Feküdj le a szőrzetemre!
Vetett ágy a keblem
Szexgyepem a mellkasomon
Erős férfikellem
Markolj sűrű sörényembe,
Hasam felett hordom!
A szerelempázsitomból
Nem lesz rendőrkordon
Bár lovaggá nem ütöttek
Rájöttem már régen,
Évek óta "sir" a nevem
Minden hölgy szemében
Nem szégyellem, férfi vagyok
S disznó minden férfi
Ha megszólod a testhajam,
Az önérzetem sérti
Télen kedves szőrmebundám,
Nyáron bio-ékszer
Úgyhogy távozz tőlem el
Azzal a lombfűrésszel!

AZ OROSZLÁN

Büszke oroszlán ül
Trónszirtjének fokán
A vérvörös Nap megcsillan
A késhegy-éles fogán
Száját nyitja, üvöltésre
Hogy hallják mindenhonnan...
De végül, csak egy turhaköpet
Száll az égbe onnan.

Rendkívül mély és tartalmas (irony mod: off) ... szóval a legújabb versemet egy gondolat ihlette. majd még egy. Majd még egy és... a végére elfogyott. De nekem tetszik így befejezetlenül, fuck the system.

ha a világ mókus,
hát az én makkomat rágja
sikoltanék hangosan
ha kicsit is fájna
de etetnem kell
mert megdöglik
és vele együtt döglök én is
mégis
csapongok tovább
az ótvar hasonlatok vízén
és fennakadok
egy oylan kis izén
vízben lebegő bólyán
vagy egy lucskos gólyán
aki a szájában már
nem csecsemőt cipel
hanem egy férfit
aki dús szakállat visel
no,
csak nem eltévedt a gólya?
hát szőrös lábakkal van tele
a pólya
na ez az.
baj van a világgal,
takaróval jöttem,
nem virággal
és betakarlak téged,
de földdel,
mint egy sírásó,
aki épp elföldel
a takarót megtartom,
nekem kell éjjel,
hogy melengessen,
hazug kéjjel
mintha szeretne és óvna
...persze, be szép is volna.
most csitul a világ
és csak én veszem észre
hogy nem igazán vagyok
a világotok része
valahol ingázom
hamis és valós közt

Legújabb versemet, szeretném ajánlani mindenkori szerelmemnek, exemnek, társamnak: azaz saját magamnak. Te csalfa ribanc...

RENDSZERHIBA

utálom magam.
ami fura és idegen
de leközlöm hidegen
hiszen ha túl sok időt
töltesz egy baráttal
akkor egy idő után
lapáttal
csapnád agyon.
sok belőle.
nagyon.
de ha az ember saját maga
barátja és nem ismeri más
akkor ráadás
gyanánt:
megunja a magányt.
de a gond nem is ezzel van.
hanem amikor már azt hitted,
hogy ismered magad
akkor átvág az agyad
és kiderül, hogy mégis
szükségét érzed olyan dolgoknak
amikre eddig csak mások gondoltak
de te nem.
nem terem
minden koszorún babér,
sokat kell fizetni a varázsbabér'.
persze csak ha akarod...
és...
hát...
akarom.
a francba is,
a karom odaadnám érte,
pedig pár napja
nem is remélte
a szürkeállományom,
hogy így fennakadok egy...
NEM!
csakazért sem.
vagyok olyan makacs barom
hogy még magamat is becsapom.
pedig engem is ér a hatás...
és mint egy 6.A.-s,
szóval mint egy diák,
várom hogy jöjjenek
a diák a fejemben, a színes képek
amiket szeretek, bár alig értek...
azthiszem.
biztos,
hogy még semmiben sem vagyok biztos.
fárasztó dolog folyton
viselni a maszkot,
mert néha magamat folytom
meg vele.
el vele?
nem, azt azért mégsem.
figyelik minden lépésem.
majd megvívom ezt a csatát is,
mint az összeset, egyedül.
senki sem menekül.
én sem.
legfeljebb késem.

No comment.

MESE HABBAL

hjajh.
már megint az a régi nóta
melyre nem volt példa jó régóta
de most érzem, eljött
itt van újra
a hátamnak nőtt
még egy púpja
mert úgy hiányzik ez most nekem
mint a szigeti veszedelem
de lenyelem.
nem.
nem.
most nem kéne veszni hagyni
feladni és elrohanni
mint azt tettem annyiszor.
most nem kéne.
tiszta sor.
de a régi nóta újra csendül
kardom pedig sosem pendül
és csak rozsdál, pusztul, enyész...
nem lehet ez olyan nehéz.
könnyű mással okos lenni
a saját bajod félretenni.
működik is.
egy darabig.
de aztán beszorít a falig
feltépi a puha lelked
és ott lakozik mostmár benned.
benned...
bennem.
magamat legalább
hadd ne kelljen átvernem.
a szőke herceg fehér lovon
fekete és gyalog oson.
a hercegnőket évek óta
megmentik a sárkány elől.
boldog óra.
de a herceget ki menti meg?
senki.
kénytelen mindent magának tenni.
hát hajrá.
tetvesül ideje van annak
hogy az impotens senki
végre hős legyen.
mert az akar lenni.
ennyi.

Szia blog, hát ezer éve.... hogy vagy? Én szarul, de büszkén. Hadd prezentáljam neked újonnan, melegiben írt böffenetemet, rólam, nekem, tőlem.

Éjszaka van.

Alszik a város.
Aki kultúr és ember,
Az nem ugrál már most.
A vadak vannak csak
Szabadlábon
Egy álom
Ahogy látom
Amint lógnak a fákon.
Én sem alszom még.
De nem vagyok préda
Sem pedig vadász
Bár gyilkolok néha
De az én fogam
Nem emberhúsra vágyik
Az túl könnyen málik
Szét a számban.
Képzelj el úgy.
Mint egy vadállatot,
Amit az ember
Egyszer már
Megláthatott
És megfigyelte,
Megismerte,
Mert furcsa mód
Érdekelte.
De nem szerette.
Elengedte,
Elkergette,
Fenyegette,
De etette
Előtte és
Kiölte belőle
Azt az elemi ösztönt,
Ami nélkül nem tud élni.
És most elkezd félni.
Mert vissza kellett térjen
A vadonba,
Ahol a gomba,
Bokor, fa és virág mellett
Él sok más is, akikkel lett
Egy kis gond.
Mert kiveszett az a dög
Belőle, ami a többiben megvan.
Ez van.
Már nem tartozik a vadak közé,
Az emberhús már nem az övé.
De emberek közé sem mehet,
Hiába az, hogy nem ehet
Többé a húsukból,
Mert sokból
Már zabált előtte,
Képzeletben lelőtte
A felét a világnak.
Ezért most bezárnak
Előtte minden ajtót,
Ablakot és kaput.
És most caput.
Se a város, se a vadon.
Magam vagyok.
Megint.
Nagyon.

Végre megint sikerült írjak valamit és most nem olyan depresszív szarságot, mint az utóbbi pár postban. :) Így utólag ugyan azt gondolom, hogy kihagytam belőle pár dolgot, amit beletehettem volna, de nem szeretek utólag belepiszkítani a munkáimba, minden okkal történt úgy, ahogy. Olvassátok szeretettel.

A MÚZSA MEGLÁTOGAT

Májusi éjszaka volt és a szobámban iszonytató hőség és fülledt levegő terjengett. Nyilván, hiszen minden gép be volt kapcsolva és az ablakok pedig zárva voltak. Beletelt vagy tíz percbe, mire felálltam a székből és kinyitottam az erkélyajtót, hogy szellőzzön egy kicsit a szoba. Uszkve három órája ültem a számítógép előtt, hogy végre írjak is valamit, de nem sikerült semmi eddig. Az üres lap megnyitva, az üres fejem pedig nem. Nem jó üzlet.

Aztán hirtelen kopogtak az ajtón. Furcsálltam is, mert nyitva volt. Odanéztem, és az ajtóban egy fiatal nő állt, aki gúnyos mosollyal méregetett. Velem egyidős lehetett, magas és picit testes, de egyáltalán nem kövér, amolyan nőiesen telt. Hosszú, hullámos fekete haja a válla alá omlott, a testtartásában pedig volt valami fura, mert egyáltalán semmi nőies nem volt benne, inkább egy utcai suhanc, egy nagyvárosi vagány mozdulataival bírt. A testét hófehér tóga fedte és a fején pedig babérkoszorú volt. Olyannyira meghökkentő és minden átlagtól eltérő látványt nyújtott, hogy egyszerűen nem tudtam meglepődni rajta. Inkább köszöntem neki.

- Helló. Nyitva van, gyere be.

- Kösz.

Felelte kurtán és a furcsán fiús mozgásával bependerült a szobámba, majd levetette magát az ágyamra, ahol lustán elnyúlt, miközben engem nézett. Kifejezetten gusztusos egy jelenség volt, de (tőlem szokatlan módon) egy cseppet sem kívántam őt.

- Késtél. –mondtam neki, de őt nemigen hatotta meg a feddés.

- Engem nem lehet sürgetni. Jövök, ha úgy látom jónak. Nagyon jól tudod.

Tényleg nagyon jól tudtam. De a meleg még mindig nem akart távozni a szobából és még szomjas is lettem, így kicsit ingerült, de még inkább durcás voltam.

- Jó. De akkor is, nagyon régen jöttél.

- Te vagy az, aki még meghalni is alig ér rá. És akkor majd pont velem akarnád tölteni az időt? Ne röhögtess.

A szemeimet forgattam és megcsóváltam a fejem.

- Mindegy, most itt vagy és én is éppen ráérek. Nem térhetnénk rá a lényegre?

A gúnyos mosoly visszatért az ajkára, miközben csábos pózba vágta magát az ágyon.

- Ó, oroszlánom. Semmi előjáték? Rögtön a nagydolog? Hol marad a romantika?

- Most akkor csináljuk vagy nem? –kérdeztem tőle élesen. Persze őt nem hatotta meg, tovább bohóckodott.

- Nem drágám, most fáj a fejem. Inkább csak bújjunk össze és…

Kikapcsoltam a gépet és hátat fordítottam neki. Ez hatott. Elhallgatott és hallottam, ahogy felegyenesedik az ágyon.

- Most komolyan duzzogni fogsz, mint valami hülye óvodás? Ez nagyon ciki.

Nem éppen erre a reakcióra számítottam, de legalább már nem színészkedett.

- Az a nagyon ciki, hogy semmibe veszel. Tényleg nincs időm még meghalni se, mégis leülök, hogy alkossak valamit, te meg szarsz az emberre!

Megrándította a vállát, amitől a tóga kicsit lejjebb csúszott.

- Megmondtam, hogy nem fogok jönni, amikor csak akarod. Akkor jövök, amikor én akarok. –felelte közönyösen, de felfedeztem egy pirinyó bűntudatot is a hangjában. Ettől kicsit jobb lett a kedvem.

- De most itt vagy. És nem segítesz.

- Dehogynem. Mégis mit gondolsz, mit csinálok most? –kérdezte tőlem úgy, mint egy kedves tanár néni, egy végtelenül egyszerű kérdést egy végtelenül ostoba gyerektől.

- Szemétkedsz velem. –közöltem.

- Nem. –csóválta a fejét egy sóhajtás közepette- Nevellek. Nem várhatsz mindig rám, érted? Nem leszek mindig melletted, hogy fogjam a kis kezed.

Értetlenkedve néztem rá.

- Hogy… hogy nem leszel mindig mellettem? Mi… ezt meg… hogy nem leszel mindig…

- Melletted, igen. –vágott közbe, megunván a habogásomat.

- Ezt mégis hogy értsem?

- Úgy, ahogy mondom.

- De neked mindig velem kell legyél! Te meg én egyek vagyunk!

- Én itt ülök az ágyon, te pedig ott ülsz a székben. Szerinted egyek vagyunk?

Válaszra nyitottam a számat, de megint csak nyökögni tudtam. Az ő arcán viszont most megjelenése óta először szelíd mosoly jelent meg. Fölállt és egy lépéssel közelebb jött hozzám.

- Nem vagyunk egyek. Még nem. De egy napon majd azok lehetünk. De ahhoz, hogy ez így legyen majd, neked kell tenned. Érted amit mondok?

Bólintottam. Ő erre elvigyorodott.

- Helyes. Akkor kezdheted is!

Azzal egy fürge ugrással elém toppant, odahajolt hozzám… és homlokon köpött. Majd sarkon fordult és kiment a szobából.

Én pedig azóta is itt ülök, pedig ez már több órája történt. Most mit kezdjek ezzel? Mit csináljon az, akit homlokon köpött a múzsája?

 A költészet világnapja van. Írtam is valamit, ami most nagyon tükrözi az aktuális érzelmeimet. Nem tudom mi ez. Nem mondom, hogy vers. Sorok egymás alatt és felett, melyek néhol rímelnek. Ne küldjetek orvost, jól vagyok.

TÜRELEM

 Rég volt bejegyzés. Na, itt egy. Még mindig foglalkoztatnak a ki nem mondott gondolatok és miközben ma jöttem haza, megfogant bennem ez a kis szösszenet. Akinek nem inge, nem veszi magára. Megyek öltözködni.

- Ez a lámpa szopat engem.

- Gyere nekem, b*zdmeg!

- Ide ne gyere kéregetni…

- Mindig engem találnak be…

- Remélem ma még jó a bérletem.

- Ne vegye észre, ne vegye észre, ne vegye észre…

- Háromszáz forint egy kur*a vonaljegyért?!

- Miért mozog a mozgólépcső szalagkorlátja gyorsabba, mint maga a lépcső?

- Ez a férfi büdös.

- Az isten b*ssza meg, persze, hogy most ment el a metró.

- Remélem senki nem lök be a metró alá…

- De jó segge van.

- Naná, hogy nincs ülőhely…

- De jó segge van.

- Nekem bezzeg nem adott metropolt a ri*anc…

- De jó segge.. b*zdmeg, ez egy pasi. De jó segge van.

- K*rva gyorsan merül ez az iPod.

- Lépj rá a lábamra csak még egyszer és kitépem a szíved.

- Miért álltunk meg?

- Ez a megálló eddig is itt volt?

- B*zdmeg, túlmentem!

- Ne legyen ellenőr… ne legyen ellenőr, ne legyen… b*zdmeg.

- Úgysem fizetem be a csekket.

- Úgyis hamis nevet diktálok be.

- B*zdmeg, aláírtam a sajátommal.

- Utálom az embereket.

- Azt a csajt de megdugnám.

- Azt a gyereket de leütném.

- Mit bámul az a pacák?

- Mit bámulom azt a pacákot?

- Mi ez a fura szag?

- Elzártam otthon a gázt?

- Hol a tökömben van a mobilom?

- Hé, ez nem az én mobilom!

- Az vajon férfi vagy nő?

- Ez tuti paróka.

- Ilyen fejjel én nem mennék ki az utcára.

- Ennyi ronda embert egy helyen…

- Rohadt sötét van… minek van rajtam napszemüveg?

- Hülye bunkó, még itt is napszemüveget hord.

- Ez most komolyan beleolvasott az újságomba?

- Hú, abban az újságban pucér nők is vannak?

- Vajon ha most elkiáltanám magam, hogy én vagyok Batman, mi történne?

- De megk*rnám Megan Foxot.

- Jéééégből vagyooook, talán fel sem olvadooook…

- Nem bírok ki még egy ilyen napot…

- Ha most a metró elé ugranék ,minden baj egy csapásra véget érne…

- Ez most a metró elé akar ugrani? Össze ne vérezze az öltönyömet…

- Nem hiszem el, hogy most robbant le a kocsim.

- Nahát, az egy galamb?

- Fúj, mit keres itt egy denevér?

- Utálok itt élni.

- Utálok itt élni.

- Utálok.

- Itt?

- Élni.

 Na, ez a cím magáért beszél. Persze normál esetben nem gondolunk (én) ilyeneket, de ez nem normál eset, emrt az én agyam szüleménye, ammegmá régen rossz.

Nem tudtam hogy fejezzem be, a legegyszerűbb megoldást választottam. Sue me.

Nem baj, egyáltalán nem baj, szeretek várni. És amit a várakozásnál még jobban szeretek, az a várakozás a koszos, büdös megállókban. Még szerencse, hogy két részeg csöves hangosan vitatkozik nem messze tőlem, így legalább nem hallom a zenét a fülemben. Kurvajó, tényleg. Csak húsz perce várok a tök hidegben és öltöny van rajtam, ami marhára nem véd a széltől. Nem, ez tényleg fasza. Hát rohadtul remélem, hogy jól kicsípi magát és nem fogja halogatni a dolgot… na, csak ideért. Nem rossz, nem rossz, de a képen soványabbnak tűnt. És a haja is más volt. Ja, hogy azóta átfestette, mi? Felrakhatott volna egy új képet, ez a vörös így elsőre sokkoló. Mindegy, nem tűnik rossznak a dolog. Na, irány az étterem. Hm. Már két perce gyalogolunk viszonylag szótlanul, kéne valamit kérdezni tőle… oké, megkérdezem, milyen napja volt.

Ennél kommerszebb kérdést keresve se találhattam volna, de mégis ráharapott. Jézusom, komolyan a reggeli ébredéstől kezdi a monológját? Oké, végül is az én hibám, kellett nekem jófejnek lennem. Istenem irgalmazz, mikor érünk már oda?! Na, végre. Addig is csönd van, amíg leülünk.

Ez a pincér most tényleg stírölni kezdte a csajt? Még egy ilyen és leütöm. Na. Ásványvizet kérek, hogy lássa, milyen rohadt rendes vagyok. Pedig de jól esne most egy korsó sör… a kis tetű meg bort rendelt! Na, szépen vagyunk. Földughatom a buborékos vizemet. Na, most mi legyen… ő kérdez! Mivel foglalkozom, mi? Jelenleg azzal, hogy csitítsam a libidóm. Oké, meséljünk neki. Istenem, de utálok magamról cseverészni… na, ennyi elég is, elintézve két mondatban. Hm, nem tűnik túl elégedettnek a csaj, gyorsan vissza is kérdezek, a nők úgyis imádnak magukról beszélni. Igazam is van, tessék, itt a szólavina. Csak beszél, csak beszél, csak beszél… pont olyan, mint a gimnáziumi kémiatanárom volt… atya ég, hogy azon a marhán mennyit röhögtünk! Mi is volt a gúnyneve? Vackor tanár úr! Mert szabályos körte formája volt!

Na, most meg megkérdezi, min röhögök. Kellett nekem elmélázni, most kezdhetek magyarázkodni. Nem mondhatom meg az igazat, mert akkor bunkónak gondol majd, mert nem figyeltem rá… á, remek! Itt az italunk, probléma megoldva, nem lényeges most a röhögésem! Viszont ideje kaját rendelni. Biztos csak valami salátát eszik, első randin csak nem fog zabálni, mint egy disznó. Hm, én rántott sajtot kívánok, de az meg milyen suttyó étel már. Ez az! Grillezet camembert! Ez olyan előkelő. Ezt fogom kérni. Na, sejtettem, cézársaláta. Micsoda meglepetés. Nagyon remélem, hogy könnyűvérű, különben rábasztam, mert sem nem érdekes nő, és még csak nem is kifejezetten dögös. Megint pofázik. Valami idióta sorozatról, amit hó elején kezdett el nézni és odavan érte. Ki nem szarja le, meséljen valami izgalmasat, ha azt akarja, hogy figyeljek rá. Hm. Annak a pincérnőnek hihetetlenül jó segge van. Vajon meg tudnám szerezni a számát. Hopsz, elméláztam. De nem figyelt fel rá, bele van mélyedve a kiselőadásába a sorozatról. Esküszöm… mi? A kedvenc sorozatom? Nem is nézek tévét. Na, akkor most jöjjön az a duma, hogy a munkám miatt nincs időm sorozatot nézni.

Mi az, hogy mi a munkám? Meg ne tudja, hogy egy videotékában dolgozom, lúzernek fog tartani. Megvan, azt mondom, hogy filmértékesítő menedzser vagyok. Milyen macsósan hangzik, olyan hollywoodias. Hogy benyelte a horgot! És hál’stennek nem kérdezősködik többet a munkámról. Na, biztos jól elvarázsoltam, hogy milyen zsírkirály filmszakmás guru vagyok. A hülye liba. Na, itt a kaja. Oké, ez mi? Én nem ezt rendeltem. Az a rohadt csaj-fixírozós pincér valami zöldésges-gombás-szart rakott elém a sajtim helyett. Komolyan megverem még a nap végén. Azt a kis jóseggűt kellett volna kifogjuk, nem ezt a lenyalt hajú majmot. Most reklamáljak és tűnjek a csaj előtt egy bunkónak vagy húzzam be a fülem-farkam és egyem meg ezt a szart? Ne már, hát akkor meg ez a kis buzi azt hiszi, hogy ő nyerte meg a meccset, na, azt nem.

Na, tessék, vissza is vitte és hozza a sajtot. Ennyi, úriember módjára intéztem el a dolgot. A csaj meg hátha jobban érdeklődik irántam ezután. Látta, hogy határozott és egyenes fickó vagyok, és ez imponál neki! Na, ebből még lehet valami. Majd jól megdicsér, hogy milyen tettre kész vagyok. Hát igen… basszus, remélem a pincér nem fog beleköpni a kajámba vagy valami ilyesmi. Talán kicsit kedvesebbnek kellett volna lennem… bájosan mosolyognom vagy nem is tudom.

Itt a sajt. Szerintem csula mentes.

De hol a nő?

Basszus. Már megint.

 Ne kérdezzétek, hogy jutott eszembe a következő kis szösszenet, inkább csak olvassátok. Azzal a gondolattal indultam, hogy mi lenne, ha azt mondanánk telefonálás közben, amit valóban gondolunk? Na, ez lenne.

- Jó napot kívánok, Felföldi-Féreg Ákos vagyok és már többször kerestem telefonon az elmúlt órában, meg is fogalmazódott bennem, hogy mi a rákos faszért van valakinek telefonja, aki le se szarja, ha keresik, de most végre sikerült elérnem.

- Üdv, éppen kakiltam, azért nem vettem fel. Gondoltam is, hogy ki lehet az az állat, aki ilyen barom erőszakos módon próbálkozik, de magát nem ismerem. Mit akar tőlem?

- Láttam a www.adjelmindenszart.com-on, hogy meghirdetett egy eladó ülőgarnitúrát. Tudna részleteket mondani?

- Persze. Három ülőhelyes, fekete műbőr, de mindenkinek azt mondom, hogy igazi, mert így a dupláját kérhetem érte. Több helyen kopott, ahol leöntöttem sörrel ott még mindig büdös és már-már undorodom tőle, hogy mennyit szexeltem rajta, kifejezetten kövér lányokkal. Éppen ezért kicsit meg is van rogyva. Hetvenötezer forintot kérek érte.

- Igazából anyád parcellás picsájáért nem adnék hetvenötezer forintot, nem hogy egy ilyen retkes szarért, de nagyon kéne valami kanapé-szerűség, mert én fasz cigiztem az ágyamban, ami felgyulladt és most nincs hol aludjak. Egy ágyat meg nem engedhetek meg magamnak, mert tróger senkiházi vagyok, ezt a kis pénzt amiből ezt meg fogom venni is csak kölcsönbe kaptam, amit természetesen nem áll szándékomban visszafizetni a faszkalap szembeszomszédnak. Adok érte ötvenezret.

- Igazából ez harmincat, ha megér, de én mégis akadékoskodni fogok most az ajánlatán, mert kurva sokat próbál alkudni, maga alamuszi seggfej, mégis miféle tróger alak lehet? A legnagyobb tisztelettel is csak hatvanötre engedem le az árat. Ez természetesen szemen szedett hazugság, de ne legyen már könnyű dolgod. Odaadnám én húszért is ezt a fost, csak ne kelljen többé látnom és hadd vehessek végre még egy kis krekket.

- Nézze, ha egy vietnámi prosti lepippantana a kanapé mellé bónuszba, akkor még adnék is hatvanötöt, de máskülönben lehetetlen. Különben is feltűnt, hogy a hangja olyan, mint valami perverz homokosé és ez frusztrál. Szóval marad az ötven.

- Nézze uram, magának hallhatóan fogalma sincsen az alkudozás lényegéről. Ha nem fogadtam el az ötvenet elsőre, másodjára sem fogom, maga irgalmatlan barom, szóval följebb kéne tornáznia az ajánlatát, mielőtt lebaszom a kagylót a picsába és folytatom a pornófilm nézést, amit egyébként a kakilás miatt szakítottam meg.

- Oké, adok érte ötvenötöt és akkor örüljön, hogy luk van a seggén.

- Hatvankettőért viheti és nem fogom távozáskor odabökni magának, hogy nemrég telibehánytam a huzatot.

- Ennyit nem ér meg az egész. Nyalja ki a seggem, viszhall.

- Ne, ne, ne, várjon! Kurvára kéne a pénz. A picsába is, ötvennyolc.

- Ez a beszéd, te tehetetlen köcsög! Ötvennyolcért elviszem.

- Oké, de ne is álmodj róla, hogy elszállítom neked. Ugyan kamionos vagyok, de ezt magára kurvára nem tartozik, szóval oldja meg saját zsebből.

- Ó, hogy rohadna le a lábad. Majd érte megyek utánfutóval, nem gond.

- Azt megnézem. Viszhall.

- Visszhall.

- Seggfej.

- Köcsög.

 Ma néhány barátommal biliárdozni voltam és szétnézve a füstös kis kocsmában, meglepően sok csinos lányt véltem felfedezni. El is kezdtem gondolkodni, hogyan csajozhatna valaki biliárdszalonban, utána meg pörgettem tovább elborult kis fejemben a többi helyszínt is. Tetlegességig hál'istennek nem fajult a dolog. És remélem senki nem veszi komolyan a szövegeket. Meg ne próbáljatok ilyen dumával lányokat fűzni, mert magam kereslek fel titeket egy alapos kasztrálás céljából.

BILIÁRDSZALON

- Más dákó is ilyen jól áll a kezedben?

- Látom értesz a golyókhoz.

- Megmutassam, hogy kell egyből lukba lőni?

- Az enyém is fekete, de nem nyolcas.

- Akarsz velem rexelni?

BOWLINGPÁLYA

- Mit keres a pólód alatt két plusz golyó?

- Mutatok egy bábut, amit nem döntesz le ilyen könnyen.

- Láttad ezt a tarolást? Nem csak bábukat tudok ám egyből ledönteni.

MŰJÉGPÁLYA

- Nem olvad a jég alattad? Pedig nagyon tüzes vagy.

Mára ennyi.

 Itthon ülök, olvasok egy David Oakes interjút, amikor is eszembe ötlik: milyen lehet egy roppant elcseszett emberrel interjút készíteni, aki kurvára nem segítőkész szerencsétlen csóri riporter számára?

Hát kábé ilyen. (figyelem, egyesek számára rég nem látott karakterek is feltűnhetnek, nosztalgia pwn)

- Nagy izgalommal ültem le önnel beszélni. Aki esetleg még nem tudná, a fantasztikus Johnny Macho ül velem szemben, aki olyan sikerfilmek sztárja, mint a Szétrúgom a Pofádat 4, az I Kill You Madafaka 2 vagy a nem régiben bemutatott Pofádlapos 3. Mr. Macho, köszönöm, hogy eljött, szeretnék feltenni önnek pár kérdést, amely nagyon foglalkoztatja az olvasó/hallgató/nézőközönséget. Remélem megengedi.

- Nem.

- Köszönöm szépen.

.

.

.

Oké, ez genyaság volt, jöjjön akkor a B verzió.

- Nagy izgalommal ültem le önnel beszélni. Aki esetleg még nem tudná, a fantasztikus Johnny Macho ül velem szemben, aki olyan sikerfilmek sztárja, mint a Szétrúgom a Pofádat 4, az I Kill You Madafaka 2 vagy a nem régiben bemutatott Pofádlapos 3. Mr. Macho, köszönöm, hogy eljött, szeretnék feltenni önnek pár kérdést, amely nagyon foglalkoztatja az olvasó/hallgató/nézőközönséget. Remélem megengedi.

- Meg.

- Köszönöm szépen. Először is szeretném egy kicsit az újonnan megformált karakteréről faggatni. Nehéz volt a Pofádlapos 3-ban alakított, Arnoldo Trancsirfon bőrébe bújni?

- Igen.

- Értem. Mondja, milyen érzés volt olyan szintén világsztárok mellett dolgozni, mint például Hush Klopfoleau?

- Jó.

- Nem okozott problémát, hogy Hush Klopfoleau elsősorban nem színész, hanem zenész?

- Nem.

- Úgy hallottam, hogy a filmben nyújtott alakításáért Arany Vombat díjra jelölték. Ez biztosan nagy megtiszteltetés, hiszen 1498 óta senkit nem jelöltek Arany Vombatra és az utolsó jelölt is egy pápa volt. Mondja Johnny, hogy fogadta ezt a fantasztikus hírt?

- Jól.

- Tud valamit mondani a következő lépéseiről? Hogy mivel szeretne foglalkozni, kapott e új felkérést vagy csak pihenni akar?

- Nem tudom.

- Egy kósza pletyka szerint íródik az önéletrajza, melyben a híres ázsiai-sváb író, Shait Qkatz közreműködik. MEgerősíti ezt a hírt?

- Meg.

- Ezt az olvasók/hallgatók/nézők biztosan irígylik, hogy maga úgy mozog a sztárvilágban, mint egy pók. Folyamatosan sürögnek Ön körül a híresebbnél híresebb emberek és önnel akarnak dolgozni. Ez biztos csodálatos érzés lehet.

- Igen.

- Lassan lejár az időnk, kíván üzenni valamit a rajongóinak?

- Nem.

- Köszönöm szépen.

- Üdv.

INFORMÁCIÓ: 

Ez a kis szösszenet ma fogant meg a fejemben és itthon be is pötyögtem. No comment.

Szép is volna...

Valahol, egy párhuzamos univerzumban…

- Na mi van faszikám? Szétcsaptátok magatokat tegnap este?

- Jajj, havercsávó ne is mondd, ne is mondd!

- Na mi volt, csiragyerek?

- Öcsém, hajnali háromig olvastuk a Csehovokat a Totya kecójában! És utána még aftereztünk egy kicsi Tolsztojjal.

- Hát haversrác, te tudsz élni! Én két Csehov novella után már csak a fejemet fogom. De Moliéretől bármit elolvasok akárhányszor.

- Hagyjuk má’, tesó. Neked annyi közöd van Moliérehez, mint gyarmatosítónak a deszegregációhoz.

- Kóstolgatsz öcsipók? Átmegyek rajtad, mint Varsón a hitleri alakulatok!

- Jóvanmá’ tesó. Nem kell a balhé. Gyere inkább a könyvtárba, baszassunk egy kis avantgárd irodalmat.

- Nem jó dög. Jön a haver, hozza a szokásos matekszállítmányt. Már két napja nem oldottam meg egy jó combos harmadfokú egyenletet. Meg belenyalok egy kis geometriába is. Apropó reál tárgyak: ezt nézd milyen tuti sinusgörbét fotóztam pár napja!

- Azt a kurva. Hát jó pár hónapja nem láttam tökösebbet.

- Ez faszikám olyan görbe, mint III. Richard gerince.

- Ne túlozzunk arc, ne túlozzunk. Osztán hogy állsz azzal a dögös bulával az orvosi konferenciáról?

- Felejtős a luvnya. Nem értettünk egyet a koraszülött csecsemők egészségügyi ellátásával kapcsolatos tézisemben, szal’ dobtam. Tudod, hogy ez nálam kőkemény dogma.

- Jár is érte a riszpekt, harcos testvérem. Jár is érte a riszpekt. Oszt’ mikor zúzunk legközelebb egy közös biciklis-szemétszedést? A téren megint sok a cigicsikk meg a palack, vazz.

- Szerdán négykor végzek az önkéntes konyhán, felveszlek az új hibridemmel, aztán csapatjuk.

- Hibrided van geca? Zsír. Na csumi, pattanok jógázni.

- Béke, tesó. Béke.

Nady G

 INFORMÁCIÓ:

Régen nem írtam, de rengeteg minden zajlik mostanság velem. Nem mintha bárkit is érdekelne, tekintve, hogy szerintem kábé 4 ember olvassa a blogot. Én, jómagam, szerény személyem és persze ne felejtsünk ki engem sem. :P

Ez a dal kábé egy hetes, maximum kettő. Megihletett az eső és az érzelmeim. Tarammtamm.

Still Raining Out There

D A G D

Sitting in my room

I can almost taste the gloom

It's still raining out there

Since nobody's home

I am all alone

It's still raining out there

G D

G D

G D A D

The sound of the rain

Is such a sad refrain

Someday I may complain

But now I savor my pain

The Sun has gone away

This was not my day

It's still raining out there

'though it's getting late

I still don't want to sleep

It's stil raining out there

Something's missing here

I can see it clear

And it's my only fear

That she's not near

Na-na-na-na-na

Na-na-na-na-na

It's raining out there

Nady G

 INFORMÁCIÓ:

Nagyon belejöttem a minilógok gyártásába, ráéreztem az ízükre (ez nem nagy kunszt, tekintve, hogy az én agyam szüleményei...). Frissen, melegébe tárom elétek a legújabb, Tenisz című alkotásomat. Aki rájön, hogy miről szól a dolog, nem kap semmit, de nagyon ügyes.

Tenisz

Két hete egy barátom azt mondta, jöjjek el vele a teniszedzésére. Nem érdekelt különösebben a sport, a tenisz meg pláne nem. Annyi mindenki teniszezik már a világon, nekem miért kéne? Két ütő, egy labda, ütögetés… kit érdekel? De azért elmentem, éppen ráértem, bajom úgysem származhat belőle, gondoltam.De amint beléptem a pályára, magával ragadott valami… egy érzés. Hogy ide tartozom. Hogy nekem közöm van ehhez. És elkezdtem játszani. Eleinte nagyon ügyetlen voltam és alig-alig tudtam csak ütögetni, folyton elvétettem a labdát. De ahogy telt az idő és peregtek a percek, egyre ügyesebb voltam és egyre jobban élveztem a játékot. Már a hátamon csorgott a jóleső munka verítéke, amikor a barátom szólt: letelt az egy óra, haza kell mennünk. Mások jönnek játszani. Egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Mások? Nem akarom, hogy mások teniszezzenek! Én akarok teniszezni, én, én, én! Ő csak nevetett. Majd jövő héten is eljövünk, mondta. Nem várok jövő hétig. Mihamarabb teniszezni akarok! Ugyan, mondta, vigyázzak, mert meghúzom magam. Különben is, holnapra rettentő izomlázam lesz.Valóban az volt, de nem érdekelt. Letöltöttem egy teniszes játékot és egész héten, amikor csak tudtam, teniszeztem. Egyedül és online is. Jól éreztem magam és napközben, amikor dolgom volt és nem tudtam játszani, akkor is csak a tenisz járt a fejemben. Lassan elérkezett az újabb edzés napja és elgondolkodtam. Minek is megyek el? Tényleg olyan jó? Biztos csak az első benyomás fogott meg ennyire. Tenisz… miféle sport ez? Minek az nekem? Ott a kosárlabda, a foci, a jéghoki… miért pont a tenisz? Túlságosan rajongani kezdtem érte, butaság. Azért csak elmentem. Újból. És most hogy érzem magam?Addig nem nyugszom, amíg nem fognak egy napon említeni a teniszezéssel! Nekem kell a tenisz! A tenisznek pedig kellek én!

Nady

INFORMÁCIÓ:

Ez egy egészen friss minilóg, gondoltam felpakolom gyorsan lefekvés előtt. Nem fogom elmagyarázni miről szól, aki nem érti meg, az magára vessen. :D

Lucifer

Mert nekem aztán olyan könnyű, igaz? Jó buli lelkek milliárdjait kínozni, széttépni, meggyötörni újból és újból? Te képes lennél rá? Sikoly. Vér. Halál. És újból élet. Majd előröl az egész. Majd felőröl az egész. És mit kapok cserébe ezért a mocskos melóért? Semmit. Szitkozódást, mocskolódást, átkozódást és félelmet. Magányt. Borzalmas magányt. Én akartam ezt a munkát? Kinek öntsem ki a szívem? Kinek sírjon az, aki miatt mindenki sír?Szeretnék egy kis házat, valahol a hegyekben, távol mindentől és mindenkitől. A friss levegőn, ahol minden nap látom az eget! Óh, az eget! Milyen régen láttam már az eget! Itt minden csupa korom és tűz és sikoly és vér és halál… megint. Mindig. Te egy napig se bírnád. Egy pillanatig sem. Én pedig ezt csinálom az idők kezdete óta, egy rebellis ballépés miatt. Megbántam. Másképpen csinálnám, ha újból kezdhetném. De ez senkit nem érdekel. Én vagyok továbbra is a gonosz. A Gonosz. Unom már. És sosem lesz vége. Megváltoznék. Megváltoztam.

 Hazudtam.

Nady

 INFORMÁCIÓ:

Ez az egyik legfrissebb dal, amit írtam. Maga az ötlet, a Hollywood Undead zenekar No. 5. című számából született, de csak a dallama hasonló ahhoz, a tartalma teljesen más. Ha ne adj isten valaki el akarná játszani, az akkordok a következőek:

Am Dm G Am

Am Dm

Baromira nem bonyolult harmóniamenet, de én nem vagyok zenész. Ennyire futja. Jöjjön a szöveg.

 INFORMÁCIÓ:

Minilóg. Ezt a kis kifejezést én találtam ki és magát a műfajt is. :) Röviden úgy kell elképzelni, hogy egy vagy két percre másvalaki bőrébe bújsz és az ő szemszögéből mesélsz magadról egy keveset, azaz mini monológ. Kicsit olyan a dolog, mint Örkény István egypercesei, csak persze nem olyan jók. :) De mégis ahhoz tudnám az egészet hasonlítani. Ez a következő darab volt az első minilóg amit írtam, bár akkor még magam sem tudtam, hogy annak készül. Elég szar passzban voltam, amikor keletkezett, asszem az időpont idén, azaz 2011 márciusában lehetett. Tehát itt az "én", egy kilátástalan helyzetű ember. Fogadjátok szeretettel (lesz még minilóg bőven :))

Levél a Szánalomból

Kedves emberek!

Mindenkit sok szeretettel köszöntök innen, az önsjanálat mocsarából, ahová normális ember sosem jut el és be nem teszi a lábát. Az idő kelemesen pocsék, a madarak rámszarnak minden alkalommal és az esőfelhők is csak az én fejem fölött munkálkodnak. Izgalmas napokat tudhatok magam mögött, sírással, nyöszörgéssel, embriópózba görnyedéssel és nyafogással tarkított időket! Mennyi kellemesen fájdalmas emlék fűz majd ehhez a helyhez! Ez a folyamatos panaszos dögszag ami az egész területre jellemző, valami eszméletlen! Ha tudnék, mintát is küldenék belőle, de sajnos az itteni törvények tiltják, hogy bármi kikerüljön innen. Jegyet is csak úgy kapsz, ha történik veled valami. Összetört szív, romokban heverő karrier... a lehetőségek tárháza, szóval nem kell nagyon törnie magát az embernek. Lassan zárom soraimat, a könnycsatornáim kezdenek gyógyulni, itt az ideje ismét egy kis jóleső, szánalmas sírásnak! És még csak reggel tíz óra van! Mennyi minden vár ma még rám!

Nady

 Lám, lám, lám...

Külső befolyásra ugyan, de végül csak rávettem magam, hogy blogot indítsak és szépen-lassan felpakolásszam a műveimet. Nem tudom, hogy ez most valami újabb daganata az exhibicionizmusnak vagy mi a csuda. Mindenesetre itt vagyok és így legalább nem az asztalfióknak írogatok...

Sosem voltam jó véleménnyel a művészblogokról. Mindig azt gondoltam, hogy hülye, tehetségtelen tizen és huszonévesek írogatnak csak oda, akik semmire se fogják vinni az életben és így akarják a világ tudtára adni, hogy "hahó, azért létezünk...". Persze olvastam blogokon is már jó és igényes műveket, de ugye a kivétel erősíti a szabályt. Aztán rájöttem: ez hülye és konzervatív gondolkodás. És amikor először megjelentek az újságok és azokban tették a művészek közzé a verseket, novellákat? Új volt és szokatlan. A blog nem annyira új, de (nekem még) szokatlan. De attól még lehet szeretni. Megpróbálom hát én is és remélem, hogy lesz majd olvasóközönség. Persze kis léptekben haladunk...

Nem ma fogtam először tollat (azaz klaviatúrát) a kezembe. Mint sok ember, én is tizenévesen kezdtem el írogatni, persze azok csak szárnypróbálgatások voltak. Most sem vagyok egy költő/író-fenomén. De haladok. Hogy mi felé? Nem tudom. Igyekszem betartani majd a "minden napra egy bejegyzés" elvet, de nem vagyok benne biztos, hogy be is fogom tudni.

Rólam: júliusi születésű (oroszlán) 21 éves diák vagyok, mindenem a zene és a színészet, valamint mások szórakoztatása. Színésznek tanulok, másodéves vagyok a GNM tanodában. A GIMI websorozatban van egy kisebb szerepem. Kedvenc előadóim: Jason Mraz, Aurelio Voltaire, Jonathan Coulton, Michael Bublé, Robbie Williams; kedvenc irodalmi személyeim: Christopher Moore, Örkény István, Karinthy Frigyes, József Attila, Radnóti Miklós, Francois Villon.

Hát akkor... megpróbálom. Köszöntőnek, indulásnak ennyi szerintem elég is.

Nady