KÁLVÁRIA

Jégkirálynő!
Pokol fenekén járjon táncot talpad!
Olvadjon vízzé minden porcikád,
Kacagjanak a démonok rajtad!
Egy halovány mosolyodért
Odaadnám minden kincsem...
De hiába a vágyakozás.
Érzés felém, benned nincsen.
Édenkertem elhalóban.
Keserű az összes gyümölcs.
Édes ízük rég a múlté,
Fájó szívem, mégse üvölts!
Gyúlj haragra, lobbanj lángra!
Gyűlöld, aki szilánkra tört!
Ragadj fegyvert, vonulj harcba!
Pusztítsd, aki így összetört!
Ablakain, minden percben
Doboljon az ónoseső!
Szürke felhők fogják közre!
Az lesz majd a nevettető!
Szép lesz a perc, mikor ajkam
Gúnyos mosoly ívét írja.
Várom már az édes bosszút!
Lelkem addig ki kell bírja.
De én érzem! Érzem már
A kárörömnek édes ízét!
Nékem édes. Neki mérges.
Métely falja kérges szívét!
Haljon ezer szörnyű halált,
Amiért így elbánt vélem!
S aztán... boldog. Boldog legyen.
Legyen boldog. Csak ezt kérem.