Na, ez a cím magáért beszél. Persze normál esetben nem gondolunk (én) ilyeneket, de ez nem normál eset, emrt az én agyam szüleménye, ammegmá régen rossz.

Nem tudtam hogy fejezzem be, a legegyszerűbb megoldást választottam. Sue me.

Nem baj, egyáltalán nem baj, szeretek várni. És amit a várakozásnál még jobban szeretek, az a várakozás a koszos, büdös megállókban. Még szerencse, hogy két részeg csöves hangosan vitatkozik nem messze tőlem, így legalább nem hallom a zenét a fülemben. Kurvajó, tényleg. Csak húsz perce várok a tök hidegben és öltöny van rajtam, ami marhára nem véd a széltől. Nem, ez tényleg fasza. Hát rohadtul remélem, hogy jól kicsípi magát és nem fogja halogatni a dolgot… na, csak ideért. Nem rossz, nem rossz, de a képen soványabbnak tűnt. És a haja is más volt. Ja, hogy azóta átfestette, mi? Felrakhatott volna egy új képet, ez a vörös így elsőre sokkoló. Mindegy, nem tűnik rossznak a dolog. Na, irány az étterem. Hm. Már két perce gyalogolunk viszonylag szótlanul, kéne valamit kérdezni tőle… oké, megkérdezem, milyen napja volt.

Ennél kommerszebb kérdést keresve se találhattam volna, de mégis ráharapott. Jézusom, komolyan a reggeli ébredéstől kezdi a monológját? Oké, végül is az én hibám, kellett nekem jófejnek lennem. Istenem irgalmazz, mikor érünk már oda?! Na, végre. Addig is csönd van, amíg leülünk.

Ez a pincér most tényleg stírölni kezdte a csajt? Még egy ilyen és leütöm. Na. Ásványvizet kérek, hogy lássa, milyen rohadt rendes vagyok. Pedig de jól esne most egy korsó sör… a kis tetű meg bort rendelt! Na, szépen vagyunk. Földughatom a buborékos vizemet. Na, most mi legyen… ő kérdez! Mivel foglalkozom, mi? Jelenleg azzal, hogy csitítsam a libidóm. Oké, meséljünk neki. Istenem, de utálok magamról cseverészni… na, ennyi elég is, elintézve két mondatban. Hm, nem tűnik túl elégedettnek a csaj, gyorsan vissza is kérdezek, a nők úgyis imádnak magukról beszélni. Igazam is van, tessék, itt a szólavina. Csak beszél, csak beszél, csak beszél… pont olyan, mint a gimnáziumi kémiatanárom volt… atya ég, hogy azon a marhán mennyit röhögtünk! Mi is volt a gúnyneve? Vackor tanár úr! Mert szabályos körte formája volt!

Na, most meg megkérdezi, min röhögök. Kellett nekem elmélázni, most kezdhetek magyarázkodni. Nem mondhatom meg az igazat, mert akkor bunkónak gondol majd, mert nem figyeltem rá… á, remek! Itt az italunk, probléma megoldva, nem lényeges most a röhögésem! Viszont ideje kaját rendelni. Biztos csak valami salátát eszik, első randin csak nem fog zabálni, mint egy disznó. Hm, én rántott sajtot kívánok, de az meg milyen suttyó étel már. Ez az! Grillezet camembert! Ez olyan előkelő. Ezt fogom kérni. Na, sejtettem, cézársaláta. Micsoda meglepetés. Nagyon remélem, hogy könnyűvérű, különben rábasztam, mert sem nem érdekes nő, és még csak nem is kifejezetten dögös. Megint pofázik. Valami idióta sorozatról, amit hó elején kezdett el nézni és odavan érte. Ki nem szarja le, meséljen valami izgalmasat, ha azt akarja, hogy figyeljek rá. Hm. Annak a pincérnőnek hihetetlenül jó segge van. Vajon meg tudnám szerezni a számát. Hopsz, elméláztam. De nem figyelt fel rá, bele van mélyedve a kiselőadásába a sorozatról. Esküszöm… mi? A kedvenc sorozatom? Nem is nézek tévét. Na, akkor most jöjjön az a duma, hogy a munkám miatt nincs időm sorozatot nézni.

Mi az, hogy mi a munkám? Meg ne tudja, hogy egy videotékában dolgozom, lúzernek fog tartani. Megvan, azt mondom, hogy filmértékesítő menedzser vagyok. Milyen macsósan hangzik, olyan hollywoodias. Hogy benyelte a horgot! És hál’stennek nem kérdezősködik többet a munkámról. Na, biztos jól elvarázsoltam, hogy milyen zsírkirály filmszakmás guru vagyok. A hülye liba. Na, itt a kaja. Oké, ez mi? Én nem ezt rendeltem. Az a rohadt csaj-fixírozós pincér valami zöldésges-gombás-szart rakott elém a sajtim helyett. Komolyan megverem még a nap végén. Azt a kis jóseggűt kellett volna kifogjuk, nem ezt a lenyalt hajú majmot. Most reklamáljak és tűnjek a csaj előtt egy bunkónak vagy húzzam be a fülem-farkam és egyem meg ezt a szart? Ne már, hát akkor meg ez a kis buzi azt hiszi, hogy ő nyerte meg a meccset, na, azt nem.

Na, tessék, vissza is vitte és hozza a sajtot. Ennyi, úriember módjára intéztem el a dolgot. A csaj meg hátha jobban érdeklődik irántam ezután. Látta, hogy határozott és egyenes fickó vagyok, és ez imponál neki! Na, ebből még lehet valami. Majd jól megdicsér, hogy milyen tettre kész vagyok. Hát igen… basszus, remélem a pincér nem fog beleköpni a kajámba vagy valami ilyesmi. Talán kicsit kedvesebbnek kellett volna lennem… bájosan mosolyognom vagy nem is tudom.

Itt a sajt. Szerintem csula mentes.

De hol a nő?

Basszus. Már megint.