INFORMÁCIÓ:

Minilóg. Ezt a kis kifejezést én találtam ki és magát a műfajt is. :) Röviden úgy kell elképzelni, hogy egy vagy két percre másvalaki bőrébe bújsz és az ő szemszögéből mesélsz magadról egy keveset, azaz mini monológ. Kicsit olyan a dolog, mint Örkény István egypercesei, csak persze nem olyan jók. :) De mégis ahhoz tudnám az egészet hasonlítani. Ez a következő darab volt az első minilóg amit írtam, bár akkor még magam sem tudtam, hogy annak készül. Elég szar passzban voltam, amikor keletkezett, asszem az időpont idén, azaz 2011 márciusában lehetett. Tehát itt az "én", egy kilátástalan helyzetű ember. Fogadjátok szeretettel (lesz még minilóg bőven :))

Levél a Szánalomból

Kedves emberek!

Mindenkit sok szeretettel köszöntök innen, az önsjanálat mocsarából, ahová normális ember sosem jut el és be nem teszi a lábát. Az idő kelemesen pocsék, a madarak rámszarnak minden alkalommal és az esőfelhők is csak az én fejem fölött munkálkodnak. Izgalmas napokat tudhatok magam mögött, sírással, nyöszörgéssel, embriópózba görnyedéssel és nyafogással tarkított időket! Mennyi kellemesen fájdalmas emlék fűz majd ehhez a helyhez! Ez a folyamatos panaszos dögszag ami az egész területre jellemző, valami eszméletlen! Ha tudnék, mintát is küldenék belőle, de sajnos az itteni törvények tiltják, hogy bármi kikerüljön innen. Jegyet is csak úgy kapsz, ha történik veled valami. Összetört szív, romokban heverő karrier... a lehetőségek tárháza, szóval nem kell nagyon törnie magát az embernek. Lassan zárom soraimat, a könnycsatornáim kezdenek gyógyulni, itt az ideje ismét egy kis jóleső, szánalmas sírásnak! És még csak reggel tíz óra van! Mennyi minden vár ma még rám!

Nady