Mivel korszakalkotó szellem vagyok (lassan elhaló röhögés), kitaláltam egy új stílust. Sok Laár András verset olvastam mostanság és annyira megtetszettek (megint), hogy szerettem volna hasonlókat írni. Nos, közel sem lettek olyan jók, de legalább van mire fogjam: ezek a versek böfögések. Mert mi a böfögés? Az a természetes jelenség, mely minden emberből kikívánkozik, bár van, aki elfojtja azt, mert fél a többiek reakciójától. A böfögésen nevethetünk vagy szörnyűlködhetünk, esetleg orrba vághatjuk azt, aki böfögött. Ez mind a mi idegállapotunktól függ. A böfögés a minden. A böfögés mi magunk vagyunk.
Íme néhány, az én böfögéseim közül!
A VAKOND
Kertünkben a vakond
Feltúrta a betont
Miért nem húzott kotont
Sejj, az apavakond?
NAPSZEMÜVEG
Napszemüveg alatt
Sejj, be szép az élet
Szeretem a sárgát
Feketét és kéket
Lehet akár kerek
Szögletes vagy trapéz
A lényeg, hogy ne lásd:
Szemem kebledre néz
KÉTSOROSAK
Ablakomba, ablakomba,
Kinyíllott az anakonda
Udvaromba, udvaromba
Virágzik a hollandgomba
Kertek alatt, kertek alatt
Anyám apám után matat
Kapualljba, kapualljba
Szaglik a szőr a hónaljba'
Ha meglátod a késem,
Nem zavar, hogy késem
MUZSIK
Házunk előtt, kapualjba
Hegedül egy muzsik
Milyen kár, hogy azt kiáltják:
Hagyják abba, buzik!
HAJLÉKTALAN
Utcasarkán, járdakövön
Ott fekszik a hómlesz
Alvóhelye ma este,
Még nem tudhatja, hol lesz
Szeszesüveg balfenékén
Kutatja a jövőt
Álmaiban lepisál ő
Minden szembejövőt
SEJJ, HA MEDVE VOLNÉK
Sejj, ha medve volnék
Szundítanék sokat
Nem költenék verset
Ilyen pársorosat
Kedvelném a málnát
A vadhúst is, nagyon
De ha mézzel közelítesz
Csaplak téged agyon
FEKÜDJ LE A SZŐRZETEMRE!
Feküdj le a szőrzetemre!
Vetett ágy a keblem
Szexgyepem a mellkasomon
Erős férfikellem
Markolj sűrű sörényembe,
Hasam felett hordom!
A szerelempázsitomból
Nem lesz rendőrkordon
Bár lovaggá nem ütöttek
Rájöttem már régen,
Évek óta "sir" a nevem
Minden hölgy szemében
Nem szégyellem, férfi vagyok
S disznó minden férfi
Ha megszólod a testhajam,
Az önérzetem sérti
Télen kedves szőrmebundám,
Nyáron bio-ékszer
Úgyhogy távozz tőlem el
Azzal a lombfűrésszel!
AZ OROSZLÁN
Büszke oroszlán ül
Trónszirtjének fokán
A vérvörös Nap megcsillan
A késhegy-éles fogán
Száját nyitja, üvöltésre
Hogy hallják mindenhonnan...
De végül, csak egy turhaköpet
Száll az égbe onnan.